Oktatás 1996. február 1. és 2009. január 3. között, majd’ 13 év…

MÜTF Tatabánya-Budapest-Dunaszerdahely-Székelyudvarhely

(mind a 4 helyszínen oktattam…összességében több ezer hallgatót…)

A

TÉNYEK:

1996. február 1-től 1998. február 2-ig mellékállású adjunktus, 1998. február 3-tól 1998. augusztus 31-ig főiskolai adjunktus,

1998. szeptember 1-től 2009. január 3.-ig főiskolai docens,

eközben még: 1998. május 1-től 2003. december 31-ig Minőség Biztosítási Bizottság elnöke,

2000. március 1-től 2004. december 31-ig Üzlettudományi tanszék tszv-helyettese,

1998. február 1.-től 2004. december 31.-ig a Főiskolai Tanács (Szenátus) tagja,

2007. január 1.-től 2007. őszéig a Főiskolai Rektori Törzskar ötletgazdája és tagja,

2007. szeptember 1-től 2008. október 1.-ig főiskolai HR menedzser,

mindezek mellett: a Menedzsment szakirány (korábban Vállalkozások Menedzselése) szakirány felépítője és felelőse,

több ezer szakirányos végzős hallgató államvizsgáztatója

(Itt lehet megnézni a Menedzsment Szakirány záróvizsgáin készült fotókat 2005. júniusától 2008. júliusáig,

sajnos korábban nem jutott eszembe a fotózás az államvizsga-eredmények friss kihirdetése után…,

most pedig már nem én államvizsgáztatlak Benneteket, …. ne haragudjatok!)

párhuzamosan: 12 menedzsment tárgy tematikájának és tananyagának kidolgozója, a tárgyak tárgyfelelőse és oktatója

számos főiskolai jegyzet szerzője/társzerzője/szerkesztője (ld. publikációk)

a főiskolán az E-LEARNING oktatási és vizsgáztatási rendszer és koncepció kidolgozója és gyakorlati megvalósítója

a főiskolán az Oktatói Teljesítmény-értékelési Rendszer kidolgozója

„…a hallgatóktól a legtöbbször kapta a legjobb tanár címet…” indoklással kapott Rektori Dicséret (2007. szeptember 5.) tulajdonosa

ÉS MÉGIS: munkaviszonyomat 2008. november 10.-én felmondtam, én mondtam fel, nem akartam a továbbiakban ott dolgozni!

Felmondási időm eltelte után munkaviszonyom ezen a főiskolán 2009. január 3.-án megszűnt.

A kérdésre, hogy: MIÉRT döntöttem így, a válaszom az: MIÉRT CSAK MOST!

Az alábbiakban azokból a hallgatói e-mailekből idézek (az e-maileket küldő hallgatók szíves hozzájárulásával!),

amelyeket azok után kaptam, hogy nyilvánossá vált felmondásom,

és hogy a továbbiakban már nem tartok órákat a főiskolán.

Természetesen nevekkel, ám a neveket (sajnos érthető okból) nem hozom / nem hozhatom nyilvánosságra. Nálam megtalálhatók.

„…Bár a hivatalos közlemény nem ez, de mindenki tudja, hogy sajnos mi történik a főiskolán.
Tudom, én hallgató vagyok és a hallgatóknak nincs beleszólásuk dolgokba, de szeretném, ha tudná, hogy nagyon sajnálom a történteket,

és ezzel nemcsak én vagyok így.
Én személy szerint nagyon megkedveltem a Tanár Urat és rengeteg hasznos dolgot tanultam Öntől.

Felnéztünk Önre és sokan szerettük volna, ha ez még jó sokáig így marad. De sajnos nem így történt.
Esetleg, ha olyan szituáció adódik az életben, felkereshetem a Tanár Urat tanácsért?…”

„…A főiskolán terjengő pletykák miatt érdeklődnék, hogy Tanár Úr tényleg nem fog oktatni minket????

csak ennyit szerettem volna...

mert ebben a félévben ez volt az egyetlen olyan tantárgyam, amire szívesen jártam be...”

„…EZ most komoly???

Tanár Úr nem fog minket tanítani???

Ezt nem hiszem el.... NAGYON sajnálom a dolgot!!!…”

„…Nagyon együtt érzünk Önnel, sajnáljuk a felmondását, de megértjük;
 A legérdekesebb és legemlékezetesebb előadásokat személy szerint az Ön óráján hallottam,

ezért is sajnálom leginkább, hogy már nem lesz benne részünk….”

„…Sajnálattal hallottam, hogy a Tanár Úr már nem fog tanítani minket! Szerintem az MÜTF az egyik legjobb tanárát veszítette el! :-( …”

„…Igazán sajnálom, hogy így alakult, és remélem, hamarosan talál egy olyan

intézményt / céget, amely jobban elismeri a munkáját.

Eddigi megtisztelő támogatását és tanítását ezúton is köszönöm…”

„…Meglepődéssel hallom, miszerint felmondtál a Mütfön. Sajnálom, hogy így alakult.

Egyrészről, mert azt gondolom, hogy egy nagyon értékes embert és tanárt veszít el a főiskola, …. én szerettem odajárni...

…sok hasznosítható dolgot tanultam ott, többek között ugye Tőled is, mint tanártól és mint embertől is!
Összességében tehát elmondható, hogy nekem még szerencsém volt megismerni Téged!? Erre büszke vagyok! :) …”

„…Nagyon sajnálom, hogy felmondtál, nagyot veszít veled a mütf, annak örülök, hogy én Nálad tanulhattam. :) …”

„…Hallottam mi történt a suliban, hogy már nincs ott Henkey tanár úr, most eléggé tanácstalan és elkeseredett vagyok. Elkeseredett a Henkey tanár úr miatt. Tulajdonképpen miatta is mentünk többen a szakirányra, mert szuperül csinálta a szakirányt, értett hozzá. Nehezen hinném el, hogy az utódja hasonló tudással rendelkezik…”

Kedves Hallgatóim!

Mindazok, akik írtatok és elmondtátok véleményeiteket (megtiszteltetek vele, köszönöm!), és

Mindazok, akiknek beszéltem/beszélhettem az együttműködés művészetéről, vagyis az igazi menedzsmentről!

Szép volt itt ez a majd’ 13 év. Első sorban Miattatok. Jó volt látni Benneteket, örülök, hogy volt (Tőletek kapott) lehetőségem a (közös) szikragyújtásra.

Nélkületek erre esélyem se lett volna.

Sajnálom, hogy ez itt most megszűnt, ennek itt most vége szakadt. De jó okom volt rá, hogy itt befejezzem.

De Tőletek nem köszönök el! Remélem, még hallunk/tudunk majd egymásról, találkozunk még…